Az idei évben Hollandiában – a Noord-Holland Canal, Wijdewormer és Spijkerboor  közötti szakaszán – szeptember 2. és 8. között került megrendezésre a XXXI. Rendőr Horgász Európabajnokság. Az Európabajnokságra népes mezőny érkezett, hét nemzet (Anglia, Belgium, Írország, Olaszország, Hollandia, Németország és Magyarország) 24 csapata, azaz 120 versenyző és az őket kísérő segítők, valamint családtagok.

A Magyar Nemzeti Rendőr Csapat a szokásos összeállításban indult, és fő támogatonkká a COP-GROUP SECURITY lépett elő.

A csapat 2018. augusztus 30 án indult Magyarországról és mintegy 1500 kilométer megtételét követően, augusztus 31-én érkeztünk meg a verseny helyszínétől 20 kilóméterre található szállásunkra, az EuroParcs, Resort de Rijp-be. A pénteki napon a szállás elfoglalását követően a felszerelések kipakolása várt a versenyzőkre, majd ezt követően a pihenésé volt a főszerep, hiszen a hosszú út mindenkit megviselt. A szombati napon a verseny helyszínének bejárására került sor, valamint a hivatalos regisztrációra, ahol megkaptuk az edzésnapok szektorbeosztásait.

Vasárnaptól megkezdődtek a tréningek, ahol lehetősége nyílt a csapatoknak, hogy feltérképezzék a csatorna sajátosságait, az ottani halfaunát, a fogható halak egyedsúlyát és gyakoriságát, valamint a legcélravezetőbb etetőanyagokat és csalikat. A tréningnapokon nagyon kellemes időjárás fogadta a versenyzőket és a halak is étvágyuknál voltak, ennek köszönhetően szép fogások születtek a pályán, számos 1-2 kiló feletti „bronzos dévérkeszeg” akadt horogra. Főleg gilisztával, esetenként kukoricával, vagy csontival lehetett megfogni a hazai vizeinken ritkaságszámba menő termetes dévérkeszegeket. A csatorna mélysége 3,5 méter körül volt, azonban több helyen jelentős iszapréteget tapasztaltunk, amely sajátos etetési technikát igényelt. Külön érdekessége volt a pályának, hogy egy adott napon is különböző áramlási viszonyokkal találkoztunk, amely a versenynapokon még fokozottabban igazolódott.

A versenyre természetesen az edzések alapján tapasztaltak szerint állítottuk össze felszereléseinket és a felhasználásra szánt etetőanyagot és a csalikat, ennek javarészét a giliszta és a csontibáb alkotta. Elsősorban a termetes dévérkeszegek kifogására alapoztunk, de a kisebb keszegek megfogását sem szabadott figyelmen kívül hagyni, mert helyenként ezzel lehetett eredményesnek lenni.

Ahogy lenni szokott az időjárás a versenyt megelőző napon gyökeresen megváltozott, egy markáns hidegfront érkezett viharos erejű széllel és esővel, és mintegy 10 fokos lehűléssel.  Ez természetesen megváltoztatta a halak viselkedését és a csatorna áramlási viszonyait is, ami nem feltétlen jelentett rosszat, de mindenképpen változtatást igényelt az edzésen tapasztaltakhoz képest.

A verseny első napján csak orsó nélküli botokkal lehetett horgászni, ami nehéz feladat elé állította a versenyzőket, hiszen a 13 méteres rakósbotokkal nagyon nehezen lehetett a viharos időjárásban horgászni. Ekkor a mezőny nagy része a rövidebb 10-11 méteres, esetenként 8-9 méteres botokra váltott, amelyek helyenként nagyon szép eredményeket produkáltak. Az esőknek köszönhetően az áramlás is jelentősen megerősödött, ebből adódóan a halak bátrabban táplálkoztak és sok szép dévérkeszeg került szákba. A legeredményesebb csalinak a giliszta bizonyult, ezzel sikerült a halak zömét zsákmányul ejteni.

Nemzeti csapatunk az elsőnap után a 4. helyen állt, 9 ponttal lemaradva a dobógótól. A nemzeti csapatok versenyét ekkor az angolok, utánuk az írek, majd a belgák vezették. A csapatunk legeredményesebb tagja ezen a napon dr. Furkó Kálmán r. alezredes volt, aki a „D” szektor szélső helyén 9400 grammal az 5. helyen végzett szektorában. A többi szektorban a nemzeti csapatunk tagjai a 10. és 14. hely között végeztek, ennek köszönhetően nem volt „elszálló” versenyzőnk, így viszonylag egyenletes teljesítményt nyújtva elérhető közelségben volt a dobogó számunkra.

A második versenynapnak bizakodva és igen elszántan indultunk neki, hiszen 9 pontra voltunk a 3. helyen lévő belga csapattól, és úgy ültünk le, hogy ha a csapatból mindenkinek sikerül egy kicsit javítania az előző napi teljesítményén, azaz csapat szinten összesen 40 pont körül tudunk gyűjteni, akkor biztosan elérjük a dobogót.

Szombatra az esőfelhők elvonultak, azonban a meglehetősen erős szél tovább borzolta kedélyeinket és a felszereléseket, valamint a halak étvágya is alább hagyott és szerényebb fogásokkal is lehetett jó eredményt elérni bizonyos szektorokban. Az ír és az angol versenyzők dominanciája már az első napon is kitűnt ez a második nap még jobban érvényesült, mert szinte minden szektorban közülük kerültek ki  a győztesek. Ezen a napon az orsóval szerelt, gyűrűsbotok jutottak szerephez, ami szintén sok fejtörést okozott a versenyzőknek, abban a tekintetben, hogy milyen távolságra és milyen szerelékkel horgászva próbálják meg horogra csalogatni a hőn áhított „bronzos” dévérkeszegeket.

A nemzeti csapatunknak a második napon sikerült javítania, köszönhetően annak, hogy a legmagasabb pontszámunk is csak 10-es volt és ketten is 7. helyen végeztek a szektorukban, ami nagyon jónak számított a 24 fős szektorokban. Így, az előzőnapi 56 ponthoz, 42 pontot gyűjtöttünk, ezzel elérhetővé vált a dobogó számunkra, azonban biztosak nem lehettünk benne, mert a németek is jól hajráztak és több szektorban is jól szerepeltek.  Érdekességként megemlítem, hogy a ”C” szektorban például Lakatos Sándor csapatkapitány az utolsó percben, a verseny lefújása előtti másodpercekben, tudott még egy bónusz, „bronzos” kiló feletti dévérkeszeget szákba terelni, ezzel megelőzve a mellette horgászó német riválisát, ami igen sokat jelentett a végelszámolásnál.

Az eredményhirdetésre a zárófogadáson került sor, ennek során a nemzeti válogatottunk – a 2016. évben, Olaszországban elért siker után – ismételten a dobogóra állhatott. Igaz most nem az aranyérem, hanem a bronzérem jutott nekünk, köszönhetően a már többször említett „bronzos dévéreknek”.

Ez az eredmény igen nagy örömmel és büszkeséggel töltötte el a jelenlévő magyar csapatok tagjait, hiszen közösen dolgoztunk és vívtuk ki ezt a sikert és talán az is mond valamit ennek értékéről, hogy a házigazda holland csapat csak a VII. helyen végzett.

VÉGEREDMÉNYEK:

Nemzeti csapatok:

1. Ireland National Team 79 pont
2. England National Team 89 pont
3. Hungarian National Team 98 pont
4. Germany National Team 111 pont
5. Belgium National Team 125 pont
6. Italian National Team 143 pont
7. Netherlands National Team 150 pont

Az egyéni eredményeket alakulását tekintve, a magyar versenyzők részéről az összetett végeredményt illetően kiemelkedő eredmények nem születtek ezen az Európabajnokságon, azonban összességében egyenletesen teljesítettünk, ami nagyon fontos volt.

• Furkó Kálmán r. alezredes 13 ponttal, összesített 24.
• Donkó Rajmund r. főtörzszászlós 21 ponttal, összesített 42. helyezett
• Horváth Béla r. százados 21 ponttal, összesített 43. helyezett
• Lakatos Sándor r. alezredes 21 ponttal, összesített 46. helyezett
• Tímár Károly r. főtörzszászlós 22 ponttal, összesített 48. helyezett

Nemzeti csapatunk jó szereplése elsősorban annak köszönhető, hogy a versenyzők nagyon egységesen teljesítettek, azaz nem volt „elszálló” horgász közöttük, valamint a második napon sikerült javítani az eredményeken, egy kis szerencsével talán az ezüst érem is elérhető lett volna.

Ezen az Euróapa bajnokságon az ír és angol rendőr versenyzők kiemelkedtek a mezőnyből, egyéni és csapat szinten is kiváló eredményeket értek el. Sikerük titka annak tudható be, hogy otthoni körülmények között is horgásznak hasonló jellegű csatornákon, ahol nagy számban élnek ilyen kivételesen nagy példányai a dévérkeszegeknek. Ez hazánkban, Magyarországon nem jellemző, köszönhetően annak, hogy itthon az édesvízi halak fogyasztása dominál elsősorban, így ezek a típusú halaknak szinte esélyük sincs, hogy elérjék az 5-10 éves életkort és megnőjenek.

Jövőre Írországban rendezik a Rendőr Horgász Európa-bajnokságot, amelyre már most megkezdődtek az előkészületek. Az ír kollégák a versenyt követően egy kis brossurát adtak át a nemzeti csapatoknak a verseny helyszínére és az elérhető szállásokra vonatkozóan, annak érdekében, hogy még időben, a legkedvezőbb árakon tudjunk szállást foglalni.

Végül ezúton is szeretném megköszönni fő támogatónknak, a COP-GROUP SECURITY Kft-nek a támogatást és az évek óta tartó töretlen bizalmat, mert mint minden technikai jellegű sport, úgy a versenyhorgászat is hatalmas költségekkel jár, amit önerőből, ilyen színvonalon nem tudtunk volna megteremteni.

Budapest, 2018. szeptember 25. 

Lakatos Sándor